» » » Visszatekintő: Áll az alku!

Forrás: origo.hu


A TV2-nek nincs igazán szerencséje a vetélkedőkkel. A nézettségi versenyben folyamatosan alulmaradnak, továbbá az ilyen típusú műsoraik valahogy nem sikerülnek annyira meggyőzőnek.

Ha végignézzük az elmúlt évek termését, eléggé szomorú összképet láthatunk. A teljesség igénye nélkül: Kudarcot vallott a Multimilliomos az okoskodó Jakupcsek Gabriellával, bedőlt a Sváby-féle 1 a 100 ellen, (ha minden igaz, ez volt a mélypont a TV2 vetélkedős vonalán), azután világossá vált, hogy nem nagyon érdekli a magyar embert, hogy okosabb-e, mint egy 5-dikes, legutóbb pedig a Cápák című borzalom került le idő előtt a képernyőről. De maradjunk tényszerűek! A TV2 a Vágó-féle „Mindent vagy semmit” óta egyetlen sikeres napi vetélkedőt sem volt képes létrehozni. Az pedig bizony már több mint 15 évvel korábban volt…

Az egyetlen kivétel lehetett volna, ha a 2004-ben átvett brit licencet, az Áll az alkut nem sikerült volna teljesen tönkrevágni. Természetesen nem akkor, amikor megvették. Akkor még egy remek műsor volt. Gundel Takács Gábor vezényletével az egyik legjobb vetélkedő jelentkezett hetente egyszer, minden pénteken a koraesti időpontban. Bevezényeltek egy rakás embert egy hangárba, ahol 2 csapatra osztották őket. A csapatoknak különféle műveltségi kérdésekre kellett válaszolniuk. Pl. arra, hogy milyen nehéz egy napelemes görkorcsolya szárító, hány foga van egy légynek, kivel barátkozott Csajkovszkij, stb. A nyertes csapat aztán megfeleződött, majd újra és újra ez történt, mivel a végén "csupán 1 maradhat”.

Tehát, a műveltségi játék győztese indulhatott a JackPot-ért, amit furfangos módon 21 táskában rejtettek el. A játékos választott magának 1 táskát, aztán 5-ével, 3-ával, majd 1-ével ki kellett nyitogatnia a többit, amelyekben különféle összegek voltak elrejtve. A cél az volt, hogy lehetőleg az alacsony összegeket tartalmazó táskákat nyissa ki, mert így megnőtt a kiválasztott táska lehetséges értéke. Ide beraktak egy nagyszerű csavart, amikor Gundel Takács minden táskanyitási periódus után telefonon beszélt egy fiktív bankigazgatóval, aki ajánlatot tett a táskára. Az egész úgy volt jó, ahogy volt. Gundel Takács az igazgatóúrral a legkülönfélébb balgaságokat vitatta meg a játék közben, az igazgató nyaralásától, az ékszerteknőséig mindent, és közben remekül szórakozott mindenki, a nézők pedig már tűkön ültek, hogy vajon melyik táskákban lapulnak a milliós összegek. A műsorkészítők akkor tökéletesen ötvözték a műveltségi vetélkedőt és a televíziós show-műsort. Mivel azonban itt mégiscsak a TV2-ről van szó, csak sikerült tönkrevágni az egész produkciót.





A műsort kiherélték alaposan. A műveltségi részt kiszedték belőle, csak a táskanyitogatás maradt meg, azonkívül már minden hétköznap ment a műsor, nem csak heti egyszer, mint ezt megelőzően. Arról nem is beszélve, hogy a játékba immár csak sorsolásos alapon volt mód bekerülni, és önálló szereplőként megjelent az ún. játékos. A táskanyitogató játékosokról mindent megtudtunk: Mikor voltak bárányhimlősek, mikor esett ki az első tejfoguk, hová jártak óvodába? Ráadásul az idióta kabalaállatkáikat is bevitték a forgatásra. Egy idő után úgy nézett ki a stúdió, mint egy játékbolt a karácsonyi rohamot követően, a januári nagy akciókkor. Volt ott minden a kis kacsától a gumimaciig, csak a vetélkedő, a humor, meg az a bizonyos adrenalin, na, az elveszett az nagy igénytelenség között.

Az egész műsort csakis Gundel Takács egyénisége tartotta össze már amennyire, aztán már az se bizonyult elegendőnek. Teljesen egyértelmű volt, hogy a nézők csakhamar megunják ezt a kabalás bohóckodást, így aztán a TV2 kezdetben szüneteltette, majd végleg levette a műsorról a vetélkedőt, Gundel Takács pedig egy másik csatornához igazolt át.

A TV2-nél aztán úgy gondolták, hogy mégiscsak ez volt az elmúlt 10 év legsikeresebb vetélkedője a csatornán, ezért kikapták a mélyhűtőből, és gyorsan felmelegítették. Gundel Takács már nem lévén, az éppen ügyeletes Kovács Áron műsorvezetésével indították újra el az egyszer már levitézlett produkciót. Nyilván valami egészen más lesz, mint a kabalás, vicces játékosos akármi – gondolhatta a néző, de alaposan tévedett, mert nem. A csatorna teljesen ugyanazt a bukott játékot állította vissza a TV képernyőre. Mindemellett Kovács Áron kezei közül teljesen kicsúszik az amúgy is unalmas műsor, amibe a nézőket is bevonják különböző humoros megoldásokkal. "Válaszoljon SMS-ben a következő kérdésre! Ha szemben állunk az olasz zászlóval, akkor a baloldalon milyen szín van?" Azon túl, hogy nyilvánvalóan nem lehet "szemben állni egy zászlóval", aminek továbbá nincs "bal oldala", eltöpreng a szegény néző, hogy voltaképpen mi is lehet a szerkesztők szándéka ezzel az egésszel. Gyaníthatóan a sok - sok SMS-ből keletkezett profitra hajtanak, ami teljesen érthető. De legalább olyan kérdéseket tennének fel, ami magyarul van, és talán még válaszolni is lehet rá! Lehet, hogy nem a kreatív csapat hibája, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy akadt már olyan nézői kérdés is, hogy "Hol rendezik a soron következő olimpiát? Pekingben vagy Rióban? Eláruljuk, hogy ha valaki véletlenül tudja a jó választ, megnyerheti a táskanyitogató játékos nyereményének akár az 50 %-át is. Ez azért nem semmi kategória! Az a szerencsétlen ott nyitogatja a legújabb számmisztika szerint a táskákat, hogy elvihesse a pénzt, közben végighallgat egy rakás baromságot, erre jön egy néző, aki egy ilyen komplex kérdésre adott helyes válasszal egy rakás pénzt nyer otthon, a foteljában békésen szundikálva.

A játék mellesleg annyira interaktív, hogy a kellős közepébe simán betesznek egy Skandináv Lottósorsolást, ami hosszú percekre kitereli a néző érdeklődését a táskák világából, és ha történetesen nem lottózik, simán kiköt egy másik csatornán. A bankigazgató figuráját is minimumra vették. Inkább csak jelen van az egyes adásokban, mint hogy hozzátenne valami extrát a műsorhoz. Nem az a probléma, hogy a poénok erőltetettek, hanem az, hogy nincsenek. Miből gondolják azt, hogy egy népszerű műsorvezetővel egyszer már megbukott játék felmelegítve működni fog majd? Ami pedig a kritikusokat illeti, kedves igazgató úr, hát részükről nem áll az alku!












«
Next
Újabb bejegyzés
»
Previous
Régebbi bejegyzés

Nincsenek megjegyzések:

Leave a Reply